Ki ez a Norbi?!

 Sziasztok, meghoztam a második részt, remélem tetszik majd!Kommentbe kérem a véleményeket!:$
e-mail: szerelemnemminden@citromail.hu
ask: ask.fm/BoooBaba
előző blog: egyjonyar.blogspot.hu

Nagyon ideges lettem, hogy ki lehet az, de nincs mese, ha idejön majd lesz valami...
Olyan fél 5 lehetett amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és nem értettem a dolgot...Ugyanis egy teljesen idegen fiú állt az ajtó előtt és kedvesen mosolygott.

-Szia, én Norbi vagyok!-mondta kedvesen.
Szimpatikus volt a srác de nem tudtam miért jött.
-Hali!-mondtam és mosolyogtam.

-Tudom kicsit fura ez így, hogy csak megjelenek, de ha beengedsz mindent megbeszélhetünk!
-Hát jó, gyere.-mondtam és elindultam a nappaliba, ő pedig jött utánam. Leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-Szóval...honnan is ismerjük egymást?-kérdeztem.
-Sehonnan, de én nagyon szívesen megismernélek!
-Nem hiszem hogy csak ezért jöttél ide...
-Hát, nem tettem olyan hosszú utat nyugi!
-Mert honnan jössz?
-A szomszédból!-tegnap előtt költöztem és Lexi mondta hogy itt laksz és hogy egy elég jó csaj vagy...
-És?Most azért jöttél hogy ezt elmondd?
-Nem, azért, hogy szerezzek legalább egy barátot, mert senkit nem ismerek itt, Lexivel is csak futólag ismerjük egymást.
-Hát jó, de nálam ez nem így megy..előbb ki kellene érdemelned hogy a barátod legyek..
-És hogy csináljam?-kérdezte.
-Azt neked kell tudni!
-Akkor szólj anyudnak, hogy sétálni mész!-mondta és felállt.
-Egyedül lakom!-mondtam, mire egy kicsit meglepődött mivel még csak 17 éves vagyok.
-Akkor gyere!-mondta, megfogta a kezem és elkezdett húzni kifelé a faluba.

-Hova megyünk?-kérdeztem egy kis idő múlva.
-Nyugi, csak ismerkedünk!-mondta és rám mosolygott.
-Amúgy te hány éves vagy?
-Ma 18!-mondta vidáman.
-Akkor boldog szülinapot, és hogy-hogy nem otthon bulizol?
-Nincs kivel...-mondta és most először nem mosolygott.
-Szüleid?
-2 éve haltak meg, de a házat rám hagyták és mivel már 18 vagyok kijöhettem az intézetből.
-Tudom milyen érzés!-mondtam és elszomorodtam, mert a szüleimre gondoltam, akik autóbalesetben haltak meg, akkor én is intézetbe kerültem, csak annyi a különbség hogy én kiszöktem.
-Na de váltsunk témát.Tegnap buli volt nálad?-kérdezte és megint mosolygott.
-Csak unatkoztam!
-Ja értem, és mit akarsz csinálni?-kérdezte.
-Te vagy a szülinapos!Te döntessz!
-Ha rajtam múlna akkor most az ágyamban feküdnél!-mondta pimasz mosollyal az arcán.
-Gondolod?
-Tudom!De amúgy ez meglepett!
-Mármint mi?-kérdeztem.
-A legtöbb lány adott volna egy pofont és elrohant volna...
-Egy ilyen pasitól bóknak veszem, de nem fog teljesülni!
-Milyen pasitól?
-Mint te!
-És én milyen vagyok?-kérdezte vigyorogva.-10/ mennyit adnál?
-Most 8, de ez még változhat!
Nem mondott semmit csak vigyorgott.

Rengeteget beszélgettünk, sétáltunk amikor megjelent Lexi, de amint meglátta Norbit visszafordult.
Kiültünk a foci pályára és ott folytattuk a beszélgetést.

-Amúgy lenne esélyem?-kérdezte.
-Barátság extrákkal?-kérdeztem vissza vigyorogva.
-Akár.
-Majd még meglátom!-mondtam nevetve.
-Csikis vagy?-kérdezte és csikizni kezdett.
Én ledőltem a fűbe és vihogtam.És hiába mondtam hogy hagyja abba, folyamatosan csikizett és röhögött rajtam.
-Ennyi elég volt!-mondtam és felálltam, de ő visszarántott.Én meg úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam ezért ráültem a hasára.
-Nyugi Regike, ne vadulj!-mondta és vigyorgott majd lelökött magáról.
-Szerinted mi tudnánk barátok lenni?-kérdezem és felé fordultam.
-Azt nem tudhatom te mit érzel, de szerintem igen mert én már most is szeretlek mint egy barátomat, mert nagyon hasonlítunk, és jó veled hülyéskedni...Úgyhogy ez csak rajtad múlik!
-Hm...

Körülbelül fél 9-kor indultunk haza.

Amikor a házunkhoz értünk Norbi megölelt és elindult hazafelé de a kapuból visszafordult.
-Regi, figyu még nem hozták az ágyam a költöztetők, nem maradhatnék itt?-kérdezte mosolyogva.